A nyírfák vére...

Először azt hittem, az eső esik. A megcsonkolt nyírfák ágáról apró cseppek hulltak alá.De nem eső volt, a nyírfákból jött a folyadék megállíthatatlanul...mint egy nagy sebből, napokig csorgott a fehéres, átlátszó nedv.
Akik megcsonkolták őket, nem jöttek újra, hogy befejezzék barbár munkájukat, így aztán még áll a három hatalmas nyírfa az udvarban, oldalukon csendben folydogál az élet...

Egyik fa alá egy nagy vödröt helyeztem, már tele is lett, és még mindig csorog, mikor lesz már vége?

Nézem a fák oldalán a fehér lé kristályos folyamban dermedt meg, olyan, mintha gyertyafolyadékkal öntötték volna végig.Nem hagy nyugodni a gondolat, utánanézek a neten: nyírfalé, másik nevén Széva az oroszoknál kedvelt ital, sőt a rák ellenszere.Csak kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt van értéke, a fákat megcsapolják, úgy jutnak hozzá a finom, édeskés nedűhöz.Nézem a nagy piros vödröt, amely színültig tele van .Lassan csökken a csepegés, de nem vagyok nyugodt, ami a fákat illeti.Egyik szemem sír, a másik nevet.Megmaradtak a fák ! Most már ne is jöjjenek a gyilkosok...