Egy év
Ez az év úgy elszáll majd
olyan nyomtalan, és olyan hirtelen,
Mintha soha nem lett volna tán
ez a hosszú, bús, könyörtelen
Egy év.
Hisz vége már az ősznek, és a tél
meglátod, sírva elmenekül.
A jég borzongva sikolt, és fél...
Helyére meleg kis tócsa ül.
És fény.
A tavasz hosszú lesz ,s jól tudom,
hogy bántja majd szemed a fényözön.
S fáradt-bús, piros alkonyokon szíved mást vár,
ám oly lassan jön
A nyár.
Egy ősz,
egy tél,
egy tavasz,
egy nyár.
Egy év, háromszázhatvanöt nap.
Tizenkét hónapot sodor az ár
lüktető, meleg szívem alatt
Téged.
Mentségül: írtam 1967-ben
Nagyon ott van! Tetszett! Annalíz, Te sem mondhatod el magadról, hogy csak a festészetben éled ki a művészi hajlamaid:)
VálaszTörlésGyönyörű vers! Szívből gratulálok.
VálaszTörlésIgen, de író, költő, festő,ruhatervező,színésznő és operaénekes szerettem volna lenni. Így lettem bérelszámoló....
VálaszTörlésVan idő! Még lehetsz bármelyik. :)
VálaszTörlésJól megírt vers, tetszik a ritmusa.
VálaszTörlésÉs minek ide mentség? :)
VálaszTörlésMert nincs önbizalmam. Ha lenne, akkor nem bérelszámolóként "tengettem" volna az életemet :-)
VálaszTörlés