Ha még meg tudsz bocsátani....

Drága Barátnőm!


Látod, pirossal írom ezt a bejegyzést, mert vérzik a szívem. Vérzik a szívem a saját feledékenységem miatt...Nagy bakit követtem el. Megfeledkeztem a névnapodról. Én, akit kétlábon járó naptárként szoktál emlegetni, egyszerűen megkeveredtem a mindennapok sűrűségében...
Hozhatnék fel mentségeket, tudod, a Danika, tudod, a fogorvos, tudod, a kert, tudod, a festés...ezernyi mentségem lehetne, de ERRE NINCS MENTSÉG !

Nézem a képet, ahol nevetve ölelsz át, és szégyenlem magam. Remélem, megbocsátod nekem ezt a késői köszöntőt, hiszen azért vannak a jó barátok....hogy megbocsássanak.
Kedves Barátnőm! Isten éltessen!