Kis papírhajók...

- Ajó, ajó ! - mondogatta Dani, amíg öltöztettem. Megígértem neki, hogy lemegyünk a Duna-partra hajókat nézni. Olyan boldog volt, majd elrepült. Arra gondoltam, mi lesz, ha éppen azidő alatt nem jön egyetlen árva hajó sem, amíg ott vagyunk, és hogy ne érje csalódás, gyorsan hajtogattam négy hajót papírból, és vízálló filccel ráírtam a neveket: APA, ANYA, DANI, PANNI.

Micsoda megérzés ! Talán mert túl kicsi a víz, vagy mert épp nem abban az időben mentünk, hajónak se híre se hamva! Mielőtt Dani elkeseredett volna, előkaptam a frissen fabrikált papírhajókat, és Dani legnagyobb örömére vízre bocsájtottuk.
Volt nagy öröm! Én közben tudósítottam a tisztelt közönséget a versenyről, Dani sikongatott .
Az APA nem tétovázott, nyílegyenesen elindult Nyerges felé, ANYA kis egy helyben forgás után követte. DANI és PANNI álldogáltak. Ekkor Dani egy bottal megpróbálta elindítani őket, de nem moccantak, inkább felborultak.Közben a másik két hajó már majdnem eltűnt a szemünk elől, olyan gyorsan haladtak...És ekkor a DANI is megindult.Igaz, szép lassan, komótosan, de követte őket.
A parton már csak a PANNI maradt. Dani megpróbálta ugyan a többi után küldeni, de a kis hajó csak forgott, egyszer csak az oldalára dőlt, és szép lassan megtelt vízzel, majd elsüllyedt....
Csörgött a telefon, Dani anyukája hívott bennünket a messzi Kapuvárról, ahol üdültek. Átadtam a telefont az unokámnak, izgatottan próbálta elmesélni a hajók sorsát a maga módján:

-Anya! Anya! - mondta lelkesen. - ajó, ajó, apa anya Dani eme, Panni mem, Panni mem.... 
Amikor hazafelé indultunk, még sokáig vissza-visszanézett az elsüllyedt hajóra. Szemében aggodalmat láttam....