Ha beteg a kisherceg....

Semmi nem az igazi. Dani nálunk van, mert ismét elkapta a köhögés, és nem mehet bölcsibe...Igazság szerint örülnöm kellene, hogy ilyenkor újra együtt lehetünk, de micsoda óriási különbség van a két ittlét között.
Azzal kezdődik, hogy amúgy sem túl jó étvágya még csökken, minden ételre a fejét rázza.Nem kell a visi (virsli), nem kell a szajt (sajt) sem, ami pedig máskor a kedvence szokott lenni.Végül feladom  szülei szigorú elveit, és engedem, hogy a hűtőben kotorásszon, ahol csak akad valami finomság Túró Rudi formájában...Ebből látom, hogy beteg, hiszen kibontjuk és nem harap bele, csak fogja a kis kezében...Sebaj, elő a játékokkal! Dani diktálja az iramot.Előkerül minden, ami csak elképzelhető, még a vadonatúj edényeimmel is hagyom, hogy azt játssza, ő főz.

Megkeressük a régebbi játékokat is, így akadt kezembe egy kaleidoszkóp, gyermekkorom régi, kedves játéka. De nem ám a régi fajta papírból készült, egyszerű kis játék, mint amilyen az enyém volt, nem nem....Szép termetes, matricával díszített műanyag kaleidoszkóp, igazi szép darab.Dani először megpróbálja  lecsavarni egyik végét, aztán rájön, ha belenéz, csodálatos formákat láthat az alján.Megjegyzem, a régi kaleidoszkópban sokkal szebb minták voltak, vagy csak az emlék szépíti meg, nem tudom. Azon veszem észre magam, hogy elbűvölten kukkolom a folyton váltakozó színes formákat. Dani türelmes, hagyja , hadd játsszak....

Édes kicsi fiú.Beteg, de csöppet sem türelmetlen, kedvesen mosolyog rám. Ezért a mosolyért érdemes élni.....