Hétköznapi krimi....

Ülök a fél kettes buszon. Nézem az arcokat, fáradtak, egykedvűek, maguk elé bámulók. Igaz, hogy kinn a nap süt ezerrel, de úgy látom, ez senkit sem érdekel.
Egyik megállónál, mikor már csak pár felszálló van, hirtelen egy nagy fekete kocsi kanyarodik a busz elé, és két, nem túl bizalomgerjesztő alak karon ragad egy éppen felszállni készülő fiút.
A fiú úgy tizenkét-tizennégy éves lehet. Ruhája rendes, arca szomorú.Nem akar leszállni. A két férfi azonban szorosan fogja. A busz áll, az emberek néznek.Néma csönd.
Aztán a sofőr végre megelégeli és rájuk szól :
- Hagyjátok már !- nem látjátok, hogy nem akar menni ?
A kopasz, nagytestű ember válasza meghökkent.
- De hiszen a fiam ! - mondja, és ráncigálja tovább a korlátba kapaszkodó gyereket.
Állunk. Az emberek már unják, indulnának, elkésnek a munkahelyről...de nem szól senki.A fiú sem szól, csak az arca árulja el, mi dúlhat a lelkében. Segélykérően néz körül.
Végül az erő győz, a fiút leemelik, és úgy viszik ketten a kocsihoz, hogy a lába sem éri a földet...


A busz indul, az arcok egykedvűek.Gyáván most kiáltanék fel :
- Emberek ! És ha ez egy emberrablás volt? 
Nem kiáltok. Nem voltunk a helyzet magaslatán. A sofőr sem. Legalább igazoltatta volna őket. Hiszen ilyenkor ő a parancsnok.
A busz zötyög tovább. Az emberek néznek maguk elé.....nem történt semmi.