Kontraszt.

Talán fordítva kellett volna. Először  menni a bevásárlóközpontba, utána a temetésre...egy volt kolléga temetésére. Talán úgy nem esett volna olyan rosszul. A zokogó család, a rengeteg ember, virágok fekete ruhák...mind mind azt sugallják, mennyire véges az élet. A "velem ez nem fordulhat elő" érzése már rég odavan, hiszen az ember ahogyan öregszik, egyre többet temet, és egyre jobban átérzi, hogy nincs menekvés...a vége mindig ez.
Nincs most sok kedvem a nyüzsgő üzlethez, mégis be kell menni, mert a hétvégi bevásárlás aktuális, és ha már itt vagyunk...
Mint egy arculcsapás, úgy ér a bolt zsongó nyüzsgése. Ember ember hátán, meleg, zene, tolongás...Akció, akció ! Ordítják a plakátok.
Hát persze, hiszen karácsony jön. Karácsony jön. Akit eltemettünk, már nem éri meg a gyönyörű karácsonyt. Arra gondolok, milyen vacak dolog ilyenkor meghalni...de meghalni mindig vacak dolog, akár tavasz jön, akár nyár, akár karácsony, akár húsvét. És belül egy kis undok hang azt suttogja:
- Várjál ! Még te sem érted meg az ideit...
Ez mondjuk igaz. Nézem az idős hölgyet, aki olyan veszettül turkál az akciós harisnyák között, mintha az élete múlna rajta..Az élete ? Kisebb gondja is nagyobb most ennél, csak a lényeg lebeg a szeme előtt. Csak itt, csak most, ötven forinttal olcsóbban ! Telepakolja a kosarát, Istenem, hát százlábúak vannak ebben a családban ? Biztosan nagy a család és mindenki  kap egy-egy harisnyanadrágot. Érthető.
Alig bírom kivárni a sort a pénztárnál...majdnem elsírom magam, amikor valaki véletlenül a sarkamra tolja a kocsit....ez kész depi. Nem szabad temetés után vásárolni...
Eszembe jut Agatha Christie egyik krimijének címe: Temetni veszélyes.
De még mennyire.