Advent.

Itt van, megérkezett...Készülődöm én is, ahogy minden évben. Készülődünk. A tanárnőnk ötlete volt, hogy áruljuk a saját miniatűr képeinket a vásáron. Bejött, elég sok képet eladtunk. Félóránként helyet cseréltem: képeket árultam, aztán a Vöröskereszt asztalánál  segítettem. A gyerekek válogathattak a külföldről érkezett játékokból. A felnőttek pedig adományt adtak a rászorulóknak. Volt nagy öröm !

Itthon is kidíszítettem az ablakot. Hm. Csak Nyivátkára nem gondoltam...Felugrott az ablakpárkányra, és eléggé meglepődött. Hamar megbarátkozott a díszekkel, nem zavartatta magát, egy kacskaringósat nyávogott, ami kb. azt jelentette: Hol a kajám?Aztán már nem is érdekelte a csilli-villi ablak.

Meggyújtottam szerény kis koszorúnkon a második gyertyát is, a remegő kis lángokba nézve szüleimre gondoltam szomorúan. A két lángocska bemelegítette a szívemet. 
Közben Nyivátka felfalta az ételt, és visszaugrott az ablakba. Nyávogása most egészen rövid volt:

- Köszönöm. -véltem kihallani belőle. - Szép az ablakod Panni. Boldog várakozást....