2011. május 21.

Nyivátka tekintélyt szerez....

Locsolok, nézelődök, egyszerre csak nagy komótos léptekkel Nyivátka áll meg előttem.....nézem, mi lóg ki a szájából, hát egy peches kisegér farkincája, melyet Nyivátka zsákmányolt.
Megáll előttem, és sokatmondóan rám néz. Hirtelen sajnálni kezdem, hogy a fényképezőgépem most nincs nálam, de legközelebb esküszöm, a nyakamba kötöm. Mert látni kellett volna azt a büszkeséget a macsek szemében...jól megdicsértem. Arrébb ballagott, és szemem láttára jóízűen befalatozott áldozatából. 
Eddig én csak a macsek keserves, kacskaringós nyivákolását ismertem, amint ételt kunyerál. Most nagyot nőtt a szememben : önellátó lett. Atyavilág! és az a sokatmondó nézés, ahogy megmutatta nekem ! Na ugye?

4 megjegyzés:

  1. Teringettét, nyivátkából macska lett!
    (Azért a kis egérnek lehetett volna egy esélye? Vagy ez volt a sorsa!)

    VálaszTörlés
  2. Hát bizony, én is sajnáltam szegényt, de hát így végezte, amikor a tápláléklánc részét képezte.....juj

    VálaszTörlés
  3. Néha arra gondolok, amikor egy állat kommunikálna velünk, mit érez, ha láthatóan nem jár sikerrel, nem vesszük az adást? Arra figyeltem föl, hogy kb egy év "egymással élés" kell ahhoz, hogy "értsük egymást".
    Szinte látom, amint bezsebelve az elismerést, elégedetten falatozik. Az egérből, igen, akinek ez a sorsa :(

    VálaszTörlés