Hogy állunk fiatalember?
Ez jut eszembe, ahogy az első, bölcsiben készült képet nézem boldogan...A képet Anyák napjára kaptam Danitól. Nézem a gyönyörű gyermekarcot, ahogy nagy komolyan ül a kockás ingjében, roskadozó virágok alatt, kis keze felnőttesen keresztbe rakva.Csodálatos kép ! Az én amatőr pillanatképeimhez képest minden bizonnyal az.
Mégis előkapom az én kis gépemet, és lefényképezem Danit. Majd, ha nagy lesz elmesélem neki, hogy a kis lila kosárban, lila harangvirágok között ülő lila lepke, úgy elbűvölte, hogy egyszerűen nem akart megválni tőle. Szülei unszolják, és nem értik, miért nem adja át a kosarat.
Csak én értem, ez kettőnk játéka. Dani felnéz, és mosolyogva közli:
- Kepke....- így hívja a lepkét. Aztán fejecskéjére mutat, és hozzáteszi:
- Dani feje.....
Amikor mesét mondok neki, mindig így fejezem be, Petőfi után szabadon :
- Tarka lepke kis mese, szállj be Dani fejibe....
Nahát! Nem lehet elég korán megszerettetni velük a verseket!
Gyönyörű kisfiú:)
VálaszTörlés...és nagyon szereti az irodalmat :-)
VálaszTörlésMagdi igazat szólt megint. :)
VálaszTörlésNagyon aranyos bejegyzés, aranyos kisfiú, aranyos vers....
VálaszTörlésKöszönöm a kommenteket, és a sok aranyat :-)
VálaszTörlésNagyon szép és aranyos kisfiú és nekem is jólesik visszanézni a régi képeket a ma már felnőtt gyermekeimről:))
VálaszTörlésKedves Annalíz a kérdésedre a válaszom, sajnos sokáig érezni fogod a hiányt, de soha ne okold magad, mert akkor nem fogod tudni elengedni a bánatodat.
Remélem tudtam segíteni ezzel:))