Diszkócsalán.

Olvasom MJ blogját, melyben a fekete nadálytő áldásos hatásairól ír.A csalánhoz érve beugrik egy régi történetem, amit, ha együtt vagyunk, a barátaim előszeretettel emlegetnek, valahogy így:
- Na gyerekek igyunk egy kis diszkócsalán teát.....
Már tényleg régen volt, a néni már nem is él azóta, én pedig már nem vagyok olyan őrült megszállottja a gyógynövények gyűjtésének, mint akkoriban.
Kinéztem magamnak a kis földszintes házikó utcai kerítését, ahol gyönyörű kövér csalánok nőttek.Örültem, hiszen arra gondoltam, hogy ebben a keskeny  kis mellékutcában igazán nem jár sok autó, tehát nem ólommal szennyezett, és oly buján, egészségesen virított, hogy elhatároztam, itt töltöm fel a téli gyógytea raktáramat, és el is kezdtem a begyűjtést. 
Állt a néni az udvaron, volt vagy kilencven éves, nézte a tevékenységemet, nem szólt semmit, de én akkor némi rosszallást láttam az arcán....Mit néz, gondoltam.Ami a kerítésen kívűl van, az mindenkié.
Vagy tán irigyli tőlem?
Másnap folytattam az aratást, és harmadnap is, mivel én is, hasonlóan MJ-hez, egyszerre csak annyit szedtem le, amennyit aznap fel tudtam dolgozni.
A néni minden nap végignézte a begyűjtést, de a harmadik napon már nem állta meg szó nélkül.
Pannika - mondta - akartam már mondani, hogy ne szedje itt a csalánt !
Elfutott a méreg, már szinte kiabálva válaszoltam:
- Miért ? Van itt elég, jut is marad is !
Akkor odajött a kerítéshez, és ezerráncú arcán kedves mosollyal mondta:
- Igen, látom. Meg azt is, hogy a diszkósok hazafelé menet, a sok sör után mindig itt könnyítenek magukon....

Mit mondjak? Nagyon elszégyelltem magam, és piros arccal, hebegve köszöntem meg a figyelmeztetést.A  csalántól meg elment a kedvem....