2011. április 18.

"Oly korban.....

...éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult,hogy önként, kéjjel ölt." Igen, ölt. A bizalmat ölte meg bennem a többi ember iránt. Nemrég írtam öreg pincénkről ahova teljes bizalommal kiraktam a hat darab nagy leanderemet, és valaki, vagy valakik edényestől elvitték. Szíven ütött a látvány, ami fogadott ma. Pont a rózsaszínt virágzó, még szegény édesanyámtól kapott virág tűnt el, helyén üresség tátong.A szívemben is. Aki nevelt már leandert, tudja, mennyi munkával jár. Ha sikerült az átteleltetése, akkor kicimbálni, átültetni, egész évben locsolgatni, vigyázni rá, hogy aztán a fagyokig megörvendeztessen virágaival.Ősszel megint becimbálni, és egész télen ügyelni rá, nehogy túllocsoljuk, a tetvek meg ne támadják. Most hűlt helye van.Amúgy sem röpködtem jókedvemben, mert előtte a temetőben voltam locsolni, hát látom, hogy a gyönyörű, hatalmas kövirózsát kitépte valaki, és elvitte....semmi baj, a pár kicsi fiókát, amit otthagytak nekem, visszaduggattam, meglocsoltam, hamar újra szép lesz....de a leánder odavágott.
Igen, oly korban élünk, amikor a más erdejéből nyugodt lélekkel kivágják a fát. Nem mondom, azért hagytak nekünk is, derékig érő törzseket, hogy ne kelljen nagyot hajolnia a tolvajnak.
Oly korban élünk, hogy a földet, és a hulladékot a szomszéd pincebejáratához odaönthetjük, nem számít, hogy az alig tud bemenni a pincébe....
Oly korban élünk, hogy nyugodt lélekkel bele lehet nyúlni a más kaszálójába, hiszen mit számít az a pár szál....
Oly korban élünk, mikor a sittet, és az építési törmeléket a más földjére szállítják ki, hadd díszítse azt, a tulajdonos meg csak reménykedhet, hogy az önkormányzat nem bünteti meg.
A napokban teljesen elámultam azon, hogy az utcánkban valamikor sötétedés után bemásztak egy ház drtótkerítésen, precízen kiásták az ezüstfenyőt, és elvitték.
Hát szóval az a bizonyos bicska kinyílt az én zsebemben is. Az első gondolatom, amikor megláttam a virágom hűlt helyét, valami olyasmi volt, hogy "törne el a keze " az ilyen embernek.De megEMBERELTEM magam, és nem átkozódtam, nehogy még visszaszálljon az én fejemre.


Azért holnap figyelni fogom, ki jön erre törött kézzel......

9 megjegyzés:

  1. Sajnos igazat kell adnom Neked, ma teljesen felfordult a világ amiben élünk és az emberek nem figyelnek sajnos egymásra. Sajnálom a virágaidat, tudom mit jelent egy kedves emlék .

    VálaszTörlés
  2. Sajnos egy szavaddal sem tudok vitázni.
    "Oly korban élünk ..."

    VálaszTörlés
  3. Groteszk az egész világunk,Furcsa, mert nincs emberi arca.Sajnos több negatív hatás ér a mindennapokban,mint pozitív. Elég a a híreket, híradókat figyelni.Egyébként nagyon tetszik az írásod stílusa. Együttérzek veled.

    VálaszTörlés
  4. Köszi, tudjátok, nehéz kiheverni az ilyen durvaságokat, bár lehet, hogy én vagyok túl érzékeny...Amúgy is, ha van valami, ami bosszant, akkor a mások nemtörődömsége az.

    VálaszTörlés
  5. Drága Annalíz!
    Őszintén sajnálom, ami veled történt, de ezen is túl kell tenned magad és ne emésszen a bánat és a düh. Felháborító, hogy egyesek képesek ilyeneket tenni, de nem tudom, hogy lehetne kivédeni...így szépítsük környezetünk, mások meg belerondítanak.

    VálaszTörlés
  6. Ráadásul ez mind velünk történt, egy kivételével: az ezüstfenyőt nem tőlünk lopták el.Kiveszi, eladják, irány a kocsma...

    VálaszTörlés
  7. Kedves Annalíz kérlek nézz be az oldalamra a http://ancsitello.blogspot.com-ra

    VálaszTörlés
  8. Kellemes Húsvéti Ünnepeket kivánok sok szeretettel Neked és Szeretteidnek:)

    VálaszTörlés
  9. Nézz be hozzám, meghívlak egy játékra.

    VálaszTörlés