Az öreg hárs meséje
Tegnap ismét meglátogattam falunk büszkeségét, féltően óvott fáját ,a Rákóczi-hársat....Szeretem ezt a fát.Szeretem a téli fehérségben álló komoly óriás néma tekintélyét, nyáron a hatalmas lombkoronát, ősszel a millió sárga falevelet. Mégis, szerintem ilyenkor, áprilisban a legszebb. A zsenge, zöld leveleken átsejlik gyönyörű formája, és vidáman hirdeti: emberek! Ébresztő! Tavasz van!
Talán mondanom sem kell, honnan ered a neve. Amikor a fejedelem a Duna mentén járt, a monda szerint ez alatt a fa alatt pihent meg.
Úgy olvastam, hogy hazánk legnagyobb kislevelű hársa (Tilia parviflora) ez a gyönyörű, egészséges, monumentális fa. Kora úgy 400-420 évre tehető, törzse 1,6 méter, a törzs kerülete 6 méter.Védett fa.
Lombkoronája 20-25 méter. Nem semmi. Állok a viharos történem e gyönyörű tanúja előtt. Mi mindent láthatott ez a hatalmas matuzsálem? Hány ember csodálhatta meg szépséges lombkoronáját, hány embernek adott hűsítő árnyékot a nagy melegben?És hány madárnak menedéket?A friss áprilisi szélben megzizzennek a még apró, zsenge levelek, és eszembe jutnak a költő, Devecseri Gábor sorai, akit megihletett ez a fa.
"Mérföldkövet állítottatok mellém,
Vajon miért?
Úgy hiszitek, mérhető az időben megtett utam ?"
Gyönyörű vastag törzse és hatalmasra nőtt koronája van...biztos tudna mesélni:)
VálaszTörlésÉn a tiszakürti arborétumban láttam hasonló nagyságot, csodálattal állok előttük:)
Ez ám az igazán tekintélyt parancsoló példány! Nagyon szép!
VálaszTörlésGyönyörű óriás! Gyönyörű! Éljen még soká, sokak örömére, gyönyörűségére.
VálaszTörlésÉn is megpihennék alatta szivesen , hisz csodálatos:))
VálaszTörlésIgen.Reméljük, még sokáig bírja a 10-es út hatalmas forgalmát....és tisztítja nekünk a levegőt.
VálaszTörlés