"Oly korban.....

...éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult,hogy önként, kéjjel ölt." Igen, ölt. A bizalmat ölte meg bennem a többi ember iránt. Nemrég írtam öreg pincénkről ahova teljes bizalommal kiraktam a hat darab nagy leanderemet, és valaki, vagy valakik edényestől elvitték. Szíven ütött a látvány, ami fogadott ma. Pont a rózsaszínt virágzó, még szegény édesanyámtól kapott virág tűnt el, helyén üresség tátong.A szívemben is. Aki nevelt már leandert, tudja, mennyi munkával jár. Ha sikerült az átteleltetése, akkor kicimbálni, átültetni, egész évben locsolgatni, vigyázni rá, hogy aztán a fagyokig megörvendeztessen virágaival.Ősszel megint becimbálni, és egész télen ügyelni rá, nehogy túllocsoljuk, a tetvek meg ne támadják. Most hűlt helye van.Amúgy sem röpködtem jókedvemben, mert előtte a temetőben voltam locsolni, hát látom, hogy a gyönyörű, hatalmas kövirózsát kitépte valaki, és elvitte....semmi baj, a pár kicsi fiókát, amit otthagytak nekem, visszaduggattam, meglocsoltam, hamar újra szép lesz....de a leánder odavágott.

Igen, oly korban élünk, amikor a más erdejéből nyugodt lélekkel kivágják a fát. Nem mondom, azért hagytak nekünk is, derékig érő törzseket, hogy ne kelljen nagyot hajolnia a tolvajnak.

Oly korban élünk, hogy a földet, és a hulladékot a szomszéd pincebejáratához odaönthetjük, nem számít, hogy az alig tud bemenni a pincébe....

Oly korban élünk, hogy nyugodt lélekkel bele lehet nyúlni a más kaszálójába, hiszen mit számít az a pár szál....

Oly korban élünk, mikor a sittet, és az építési törmeléket a más földjére szállítják ki, hadd díszítse azt, a tulajdonos meg csak reménykedhet, hogy az önkormányzat nem bünteti meg.
A napokban teljesen elámultam azon, hogy az utcánkban valamikor sötétedés után bemásztak egy ház drtótkerítésen, precízen kiásták az ezüstfenyőt, és elvitték.
Hát szóval az a bizonyos bicska kinyílt az én zsebemben is. Az első gondolatom, amikor megláttam a virágom hűlt helyét, valami olyasmi volt, hogy "törne el a keze " az ilyen embernek.De megEMBERELTEM magam, és nem átkozódtam, nehogy még visszaszálljon az én fejemre.


Azért holnap figyelni fogom, ki jön erre törött kézzel......