2011. április 26.

Kis földim...

Három éve, amikor a szülőfalumban jártam, hazafelé megálltam gyermekkorom kedves színhelye, a kovácsműhely előtt...Ó az a kovácsműhely! Hányszor álltunk meg előtte iskolából jövet, ámulva néztük, ahogy a kovács és a segédje bőrkötényben ütötték a felhevült vasat, aztán ahogy a forró vas sistergett, mikor a hideg vízbe eresztették.Csengett az üllő, szikrát vetett a vas, és a hatalmas, bozontos szakállú kovácsmesternek a szeme sem rebbent, ahogy nagy komolyan végezte a munkáját..
Órákig el tudtuk volna nézni a húgommal, de tudtuk, hogy édesanyánk már vár bennünket az ebéddel, és nagyon szigorú tudott lenni, ha nem értünk haza időben.
Legjobban a lópatkolás bilincselt le bennünket.Sajnáltuk a lovat, mikor lábát hátrafeszítve rárakták a patkót, és a műhely környékét elöntötte az égő szaru semmihez sem hasonlítható illata.Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy  ne fájjon a szegény állatnak...
A kovácsműhelyt már lebontották, nem messze tőle buszmegállót építettek. A megálló előtt gyönyörű, hatalmas szomorúfűz áll. Ebből hoztam öt kis ágat, remélve, hogy megmarad majd nálunk...Cipeltem   hosszú kilométereken át a bőröndömben, a ruháim között. Nagybátyám csak nevetett: -Te Annus - mondta- iszen nem fog az megüdülni...mifelénk így mondják ha valami megered, megéled, gyökeret ver, vagy tudom is én, hány fajta szóval fejezik ki...a megüdül, annyira találó !
Az ötből három megeredt, kettőt még abban az évben kitéptek.Ez az egy maradt, és úgy látszik, most, hogy áttörte a sifrás talajt, meg is marad.Igaz, valami barbár ennek is letörte a tetejét, gondolom ő is szaporítás céljából. Ettől most kicsit formátlan. Sokat jelent nekem ez a fa.Nem is kell behúnynom a szememet, hogy lássam magam előtt a kis kovácsműhelyt. Nyitott szemmel álmodom, és így is hallom az üllő csengését....

4 megjegyzés:

  1. Legutóbb Bikalon voltam működő kovácsműhelyben. Lópatkoláson meg még gyerekként, később meg oskolás koromban voltam. Én sem értettem gyerekként, hogyan nem fáj neki a tüzes vas meg a szeg? Tényleg. A fiatalok zöme ilyent már nem lát, nem szagol. Szép emlék! Vigyázz a fűzre!
    Kérdésedre válaszul. Ha elfogadod a kihívást, akkor árulj el magadról tíz olyat, amit (akit) szeretsz és képet is tégy hozzá. Meséljenek a képek! Ha a díjat is elfogadod, akkor szedd le tőlem a kis macis képet és tedd fel a blogodra valahová. Nem kötelező ez sem. Legvégül nevezz meg legfeljebb öt bloggert, kinek továbbadod.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Annalíz...ahogy olvastalak, emlékek törtek fel belőlem is...köszönöm neked!:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett az írásod! Olyan meggyőző ereje van, hogy önkéntelenül a saját gyermekkorom emlékképei zúdultak rám.Ahogy idősödöm, egyre gyakrabban keresgélek a gyermekkori emlékek tükrcserepei között.Szép a stílusod is!

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy Nektek is a gyerekkori emlékek jöttek elő, nagyon jó, ha az embernek ilyen szép emlékei vannak...
    Köszönöm.

    VálaszTörlés