2011. július 28.

Babóca virága...

   Van egy nagy betegségem...ha kikel egy virágmag a kertemben, nincs szívem kihúzni.Így történik aztán minden évben, hogy a kertemben mindenféle növény van, "korra, nemre, és színre való tekintet nélkül". Én angol kertnek hívom, a férjem dzsuvesznak,  ami nem tudom mit jelent,  de hangzása közel áll a dzsungel szóhoz. Vérre menő viták folynak, ha előveszi a fűkaszát, felrakja a védőálarcot, és bekapcsolja a brümmögő, ijesztő gépet. Én persze megyek utána, és könyörögve kérem, hogy itt, meg ott, ez, meg az a virág, kérlek, vigyázz...
A legtöbb baja a napraforgóimmal volt. Jónéhányat kivágott már közülük. Azért beszélek múlt időben, mert az "öldöklésnek" Dani, az unokám vetett véget.
Kiszaladt a kertbe, összecsapta kis tenyerét, és ragyogó szemmel kiáltotta:
- Papa,  papa, nézd! Ilyen van a Babócának is !


Rögtön utána kellett néznünk a "szakirodalomban", konkrétan a Bogyó és Babóca kertészkedik című könyvben...és  papát meggyőzte  Dani és a mesekönyv.
Azóta a napraforgó nálunk szent virág....






6 megjegyzés:

  1. Így tud az ifjúság békességet és egyetértést teremteni. :)

    VálaszTörlés
  2. Ismerős ez a fűnyíráskor elhangzó ........,az én párom meg Kákicsnak mondja, s rendre lekaszabolja a virágaimat. Most már ott tartok, hogy csak oda ültetek ahol nem vág füvet.Aranyos "gyerekszáj", és milyen jól tudnak hatni........

    VálaszTörlés
  3. Aranyos történet:) és milyen ereje van a szónak, ha azt az unoka mondja:)
    Nagyon szép képeket készítettél a napraforgóról.

    VálaszTörlés
  4. :( most szedte ki a férjem az egyetlen, virágzó napraforgót... útban volt, állítólag.

    VálaszTörlés