Ismét meg kell szakítanom a rezi beszámolókat, mert közben hatalmas öröm ért, sorrendben a második unokád, Barbara lediplomázott. Ha itt lennél még velünk, biztosan nagyon örültél volna az eseménynek, hiszen nagy dolog ez. Bevallom, a diplomaosztó ünnepség alatt nem nagyon mertem Rád gondolni, mert Barbara két dologra kért meg: csinos legyél anya, és kérlek, ne sírjál - mondta ismerve már a gyengeségemet: ha elkezdek sírni, abból zokogás lesz, és nem tudom abbahagyni, amíg teljesen szét nem bőgöm magamat....
Így aztán úgy döntöttem, nem gondolok semmi ríkatóra, sikerült is sírás nélkül végigcsinálni. Csak itthon mertem arra gondolni, milyen büszke lennél most Te is a lányunokádra, mennyire szeretted, "cseresnyeszeműnek" hívtad...
És most már sírhatok is.....
:((
VálaszTörlésnéha nagyon kell. prózai ok: állítólag így ürül a stresszhormon. de nem értek hozzá. néha sírni hasznos.
Már én is......,mert az apai szeretett bizony nekem is nagyon hiányzik.De sírj örömödben is ,nagy dolog egy ilyen diploma megszerzése, és szép a leány is!
VálaszTörlésKöszönöm Nektek!
VálaszTörlésGratulálok a lányod sikeréhez, és ha sírsz, én megértem, én is így tettem mikor lányom diplomáját átvette.
VálaszTörlésSírj csak. A boldogság, a büszkeség és az emlékek is "feljogosítanak" rá. Néha jó is és jót is tesz.
VálaszTörlésBüszke lehetsz "cseresznyeszeműre"!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a küldött idézetet.
És én is írhatnám az égieknek, hogy a fiúk "megértek"...
VálaszTörlésMegríkattál.
De ezek ám örömkönnyek!!!!!
VálaszTörlésAnnalíz, az örömkönnyek jók és könnyűvé tesznek, mégis ahogy olvastalak, újra átéltem veled azt a torokszorító érzést, amit az unokahúgom ballagásán éreztem tavasszal, arra gondolva, hogy anyukám ezt az örömteli eseményt már nem érhette meg.
VálaszTörlésgratulálok a lányodhoz:)
Igen, vannak dolgok, amit nem lehet sírás nélkül....Köszi!
VálaszTörlés