Van egy nagy betegségem...ha kikel egy virágmag a kertemben, nincs szívem kihúzni.Így történik aztán minden évben, hogy a kertemben mindenféle növény van, "korra, nemre, és színre való tekintet nélkül". Én angol kertnek hívom, a férjem dzsuvesznak, ami nem tudom mit jelent, de hangzása közel áll a dzsungel szóhoz. Vérre menő viták folynak, ha előveszi a fűkaszát, felrakja a védőálarcot, és bekapcsolja a brümmögő, ijesztő gépet. Én persze megyek utána, és könyörögve kérem, hogy itt, meg ott, ez, meg az a virág, kérlek, vigyázz...
A legtöbb baja a napraforgóimmal volt. Jónéhányat kivágott már közülük. Azért beszélek múlt időben, mert az "öldöklésnek" Dani, az unokám vetett véget.
Kiszaladt a kertbe, összecsapta kis tenyerét, és ragyogó szemmel kiáltotta:
- Papa, papa, nézd! Ilyen van a Babócának is !
Rögtön utána kellett néznünk a "szakirodalomban", konkrétan a Bogyó és Babóca kertészkedik című könyvben...és papát meggyőzte Dani és a mesekönyv.
Azóta a napraforgó nálunk szent virág....
Így tud az ifjúság békességet és egyetértést teremteni. :)
VálaszTörlésIsmerős ez a fűnyíráskor elhangzó ........,az én párom meg Kákicsnak mondja, s rendre lekaszabolja a virágaimat. Most már ott tartok, hogy csak oda ültetek ahol nem vág füvet.Aranyos "gyerekszáj", és milyen jól tudnak hatni........
VálaszTörlésAranyos történet:) és milyen ereje van a szónak, ha azt az unoka mondja:)
VálaszTörlésNagyon szép képeket készítettél a napraforgóról.
I love napraforgó!!!
VálaszTörlés:( most szedte ki a férjem az egyetlen, virágzó napraforgót... útban volt, állítólag.
VálaszTörlésez van.....
VálaszTörlés