Szerencsés Dániel.
2008.08.08. Idejött közénk, megszületett, mert úgy gondolta, sietnie kell, sürgős segítség kell a világnak.
Ő a kisunokám. A születése körül voltak némi fennforgások, de ma már szinte feledésbe merültek.
A szülők, az orvos véleménye szerint kislányt vártak. Emlékszem, két bőrönd kislányruha is összejött, de okafogyottá vált.
Én mondtam ugyan, hogy kisfiú lesz, de nem hitték el.
Hogy miből tudtam ? Éjszaka álmodtam egy édes, szőke kisfiúról, aki egy nagy, kékpettyes labdát nyújtott felém, és mosolygott.
A többi már szuperszonikus sebességgel folytatódott. A gyerekeim most sem bírták ki a Balaton nélkül, és hiába aggódtunk , lementek Füredre. A Viki elég bevállalós csaj, jól érezte magát,
meg különben is, még két hét volt hátra a szülésig. Az orvos szerint.
Hát nem volt, mert a Dani úgy döntött. Mert itt is hatalmas szerencséje volt, hiszen rohammentő vitte a veszprémi kórházba, azonnali műtét kellett, mert a köldökzsinór rá volt tekeredve a kis nyakára...
Megtörtént a csoda, megszületett épségben, egészségben, és bár a szülei csupa lány névvel készültek, édesanyja jó megérzéssel a Dániel nevet mondta be.
Telitalálat volt....
