Az idén nagyon féltem ettől a naptól....Ugyanúgy készültem pedig, mint eddig az évek során.Valahogy az idei Halottak napja fájdalmasabb volt az eddigi összes évfordulónál...Ha az embernek friss gyásza van, sokkal, de sokkal nehezebb minden.
Csukás István szívbemarkoló sorai járnak a gondolataimban állandóan:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert Ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé már nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen.....
Idáig szoktam érni, amikor a könny patakzani kezd az arcomon.Vajon mikor tudom sírás nélkül végigmondani ezt a gyönyörű verset?
Talán soha! Mint ahogy eddig még én sem.
VálaszTörlés