Csúcsrajárók...

Ízlelgetem a "csúcs" szót. Valamiért kedves lett ez a szó nekem, egy ideje nem ózdkodok annyira a jelentésétől sem.

Itt van például mindjárt az "alvajárók" , aztán az "ágyrajárók", ismerem a jelentésüket, de "csúcsrajárók" visz mindent.

Mert hogyan is kezdődött ? Egy éve még rettegtem a magasságtól,a Rezi várhoz is úgy kellett feltolni szinte, lefelé meg azután még rosszabb volt. Kétszer is elestem, amíg leértünk. Sose hittem, hogy lefelé még rosszabb lesz.

Aztán az idén valamikor, valamiért vagy valakiért megváltozott a helyzet. Már nem féltem a magasságtól, de a mélységtől sem. Hiszen fogták a kezemet, vezettek, biztonságban éreztem magam, jobban, mint bármikor...

És ahányszor felértünk a csúcsra, lepkekönnyű érzés fogott el, a világot szerettem volna átölelni.

Nem féltem, mert tudtam, hogy nem vagyok egyedül, lefelé sem hagynak magamra, hiszen fogják a kezem.

Ízlelgetem a "csúcs" szót, forgatom a számban, csodás érzés, mert rájövök végre, hogy mit jelent.

Mindent.

 Szerencsés Dániel.

2008.08.08.  Idejött közénk, megszületett, mert úgy gondolta, sietnie kell, sürgős segítség kell a világnak.

Ő a kisunokám. A születése körül voltak némi fennforgások, de ma már szinte feledésbe merültek.

A szülők, az orvos véleménye szerint kislányt vártak. Emlékszem, két bőrönd kislányruha is összejött, de okafogyottá vált.

Én mondtam ugyan, hogy kisfiú lesz, de nem hitték el.

Hogy miből tudtam ? Éjszaka álmodtam egy édes, szőke kisfiúról, aki egy nagy, kékpettyes labdát nyújtott felém, és mosolygott.

A többi már  szuperszonikus sebességgel folytatódott. A gyerekeim  most sem bírták ki a Balaton nélkül, és hiába aggódtunk , lementek Füredre. A Viki elég bevállalós csaj, jól érezte magát,

meg különben is, még két hét volt hátra a szülésig. Az orvos szerint.

Hát nem volt, mert a Dani úgy döntött. Mert itt is hatalmas szerencséje volt, hiszen rohammentő vitte a veszprémi kórházba, azonnali műtét kellett, mert a köldökzsinór rá volt tekeredve a kis nyakára...

Megtörtént a csoda, megszületett épségben, egészségben, és bár a szülei csupa lány névvel készültek, édesanyja jó megérzéssel a Dániel nevet mondta be. 

Telitalálat volt....

Tévedések.

Áll az ember az asztalomnál, zavartan köhécsel, kezével a nadrágja szárán babrál, látszik , zavarban van.

Kérdezem, miben segíthetek még, hisz látom, megtalált mindent. Egész táska ruhát szedett össze.

 Végre kinyögi, hogy holnapután be kell feküdnie a kórházba .

Mutatja a lábát, amit műteni fognak.

A gennyes, sebes lábát, amit zokni és kötözés nélkül begyömöszölt egy ócska bakancsba.

Ijesztő volt a hatalmas, piros sebet így látni, de erőt vettem magamon, és odanéztem.

- Kötöző gézünk, és fertőtlenítőnk is van, de ki meri ezt a csúnya sebet egyáltalán  lerendezni, ráadásul nincs köztünk erre alkalmas ember.

Csak annyit tehetünk, hogy ellátjuk a szükséges dolgokkal, és jótanáccsal, hogy otthon kötözze be, és utána irány a kórház. Bólogat, köszöni, aztán előjön a farbával:

- Semmi pénzem nincsen, egy fillérem sincs, még annyi sem, amin egy üveg        vizet tudnék vásárolni - motyogja. - Nem tudnának adni legalább egy 

ezrest , hogy vehessek magamnak ?

 

Jön a főnökasszony, előadjuk a férfi kérését, de kiderül, csak számla ellenében tudnánk pénzt adni neki.

Összenézünk, és szinte egyszerre nyúlunk a pénztárcánkért. Ki ezrest,  ki ötszázast szed elő, és össze is jön párezer forint.

Elengedjük Istenhírével, kisántikál az ajtón.

Valahogy kinéztem utána, és akkor látom, hogy kinn egy testes asszonyság várja az ajtó előtt.

- Ennyit kaptam - mentegetőzik az emberünk, és odaadja a pénzt az asszonynak., aki húzza a száját, látszik, elégedetlen.

Kikapja a pénzt a kezéből, és elindulnak nagy egyetértésben.

Egyenesen a "Piri Kocsmája" nevű vendéglátóipari egység felé....

Mikor elkezdesz újra színeket látni.

 Nem igaz. A szürkének nemcsak 50 árnyalata van.

Többszáz, bizony, annyi van neki.

Szürke ég, szürke felhők, szürke út... ismerős. De amikor már a virágos rétet, a fákat, az embereket, a házakat, a reggelt, a delet és az estét is szürkének látod, akkor már baj van.

A legborzasztóbb érzés, amikor bele nézel a tükörbe és egy szürke, meggyötört arc néz vissza rád.  

Először még reménykedsz, hogy nem, nem te vagy az, biztosaan a fürdőszobai pára szállt rá a tükörre, attól van. De rájössz, hogy csak áltatod magad.

Állsz a szekrény előtt, és azon tünődsz, hogy melyik szürke ruhádat vedd fel ma, mindegy, kikapsz egyet, hozzá egy szürke cipő, és indulsz is a szürke emberek szürke kis boltjába.

Magad is érzed, hogy ez már nem mehet így tovább, de nem tudod, mitévő légy.

Amikor eltűnnek a színek, a lélek megbetegszik. Aztán, mivel a lelked is beszürkült, a szíved kezdi  megadni magát.

És nem veszi észre senki. Nem veheti észre, mert tovább mosolyogsz, mint akinek semmi baja nincs az égadta világon, és elhiszik neked, hogy jól vagy, nincs semmi gond.

Persze ők nem szürkének látják a dolgokat, hanem a rendes, igazi színekben. És megnyugodva hagynak magadra, hisz mindent rendben találnak...

Még a színtévesztőknek is jobb, hiszen ők látják, legfeljebb csak összecserélik a színeket.

Aztán egy júniusi reggelen, mikor hunyorogva kinézel az ablakon, meglátsz egy édes kis virágot a fű között. Érdekes - gondolod magadban , nemcsak fehér, de a szirmok külseje rózsaszín, vagy milyen. És nini, ott egy másik , az meg talán pipacs, mert olyan szép milyen is ? Piros !

A fű meg zöld, és szép kék az ég !

Üdvözöllek e színes világban . Meggyógyultál !