Tévedések.

Áll az ember az asztalomnál, zavartan köhécsel, kezével a nadrágja szárán babrál, látszik , zavarban van.

Kérdezem, miben segíthetek még, hisz látom, megtalált mindent. Egész táska ruhát szedett össze.

 Végre kinyögi, hogy holnapután be kell feküdnie a kórházba .

Mutatja a lábát, amit műteni fognak.

A gennyes, sebes lábát, amit zokni és kötözés nélkül begyömöszölt egy ócska bakancsba.

Ijesztő volt a hatalmas, piros sebet így látni, de erőt vettem magamon, és odanéztem.

- Kötöző gézünk, és fertőtlenítőnk is van, de ki meri ezt a csúnya sebet egyáltalán  lerendezni, ráadásul nincs köztünk erre alkalmas ember.

Csak annyit tehetünk, hogy ellátjuk a szükséges dolgokkal, és jótanáccsal, hogy otthon kötözze be, és utána irány a kórház. Bólogat, köszöni, aztán előjön a farbával:

- Semmi pénzem nincsen, egy fillérem sincs, még annyi sem, amin egy üveg        vizet tudnék vásárolni - motyogja. - Nem tudnának adni legalább egy 

ezrest , hogy vehessek magamnak ?

 

Jön a főnökasszony, előadjuk a férfi kérését, de kiderül, csak számla ellenében tudnánk pénzt adni neki.

Összenézünk, és szinte egyszerre nyúlunk a pénztárcánkért. Ki ezrest,  ki ötszázast szed elő, és össze is jön párezer forint.

Elengedjük Istenhírével, kisántikál az ajtón.

Valahogy kinéztem utána, és akkor látom, hogy kinn egy testes asszonyság várja az ajtó előtt.

- Ennyit kaptam - mentegetőzik az emberünk, és odaadja a pénzt az asszonynak., aki húzza a száját, látszik, elégedetlen.

Kikapja a pénzt a kezéből, és elindulnak nagy egyetértésben.

Egyenesen a "Piri Kocsmája" nevű vendéglátóipari egység felé....