Második nap : Irány Hallstatt !

Bevallom, nem sokat tudtam eddig róla. Azt igen, hogy Sóvárosnak is hívják, meg a hely szűke miatt 30 év után kiásott halottakat, akiknek a koponyájára festették a nevüket, brrr....
De azt, hogy ilyen gyönyörű, azt álmodni sem mertem...A hatalmas, fenséges hegyek felhőkbe érő csúcsai, a csodás házak a hegyek oldalában, a szépséges tó, annyira elvarázsoltak, hogy már nem szerettem volna sehol máshol lakni, csak itt. Pedig aztán útközben párszor elhangzott a számból az : - Itt szeretnék lakni !- felkiáltás. A tóparti étteremben magyarul beszéltek a pincérek, nagyszerű volt a barna sör, és hát az egész mesebeli táj, mely a szemünk elé tárult, felejthetetlen emlék maradt.