2011. október 26.

A kis kínai.

Szeretek a kínai üzletekben vásárolni.Hatalmas választék, pénztárcakímélő árak, és a minőség, hát Istenem !Nem baj, ha egy cipőt nem kell tíz évig hordani. Elég, ha egy-két évet kibír. Ha kibír....
Meleg cipő kellene, mivel itt kopogtat már az ajtón a tél, irány a kínai áruház.
Mosolygó fiatalember szalad elém, szinte meghajol úgy kérdezi kedvesen, hogy mit parancsolok?Mint később megtudtam, ő a tulaj. 
Cipők, csizmák garmadáját teszi elém. Mosolyog, ugrál, biztat - ezt, vagy talán azt...vagy azt a kis tűsarkút esetleg. Már zavarban vagyok, nem szoktam hozzá ilyen ajnározáshoz.
A fiatalember arcát a mosoly egy percre sem hagyja el...igen, érzem, hogy itt fontos vagyok, hogy itt értem vannak, és milyen szép az élet! Megtalálom álmaim csizmáját !
Fizetek, és elköszönök. A nap fénypontja ekkor következik. A mosolygós így búcsúzik:
- Viszlát donolú nó !- és még integet is.
Kábultan megyek hazafelé, ma aztán semmi nem tudja elrontani a kedvemet!Ilyet! Ilyet ezer éve nem mondtak nekem...nagyon boldog vagyok. A jövő héten is veszek egy pár lábbelit, hátha hideg tél lesz...
Eltelt a hét, a következő is. Ahányszor a csizmára néztem, melegség öntötte el a szívemet.
A méreg akkor öntött el, amikor megláttam a lábbeli talpát...szépen eltörött mind a kettő talpa. Sebaj, gondoltam, majd visszaviszem, és az én mosolygós emberem kicseréli...hiszen ha olcsó is volt, két hétnél azért tovább kell tartania egy csizmának !
Az üzletben egy fiatal alkalmazott fogad. Elmondom a bánatomat, és kérem a cserét...
- Én ebben nem tudok dönteni, megkérdezem a főnököt.- mondja és eltűnik a függöny mögött.
A függöny mögül előlép az én mosolygó lovagom, de most nem mosolyog. Nem mosolyog ? Meg sem ismer ! Szigorúan megvizsgálja a csizmát, hátha nem viseltem rendeltetésszerűen. A homlokát ráncolja, hümmög, és gyanúsan méreget. Már veszem a levegőt, hogy beolvasok neki, amikor megvetően az eladó elé dobja a csizmát,  bólint, megadva az engedélyt a cserére.Az arca morcos.
Elköszönök. Viszlát - mondja, de nem úgy tűnik, mintha komolyan is gondolná. Sőt. Szigorúan utánam szól:
- Még egyszer nem cele! 

7 megjegyzés:

  1. Felénk is van kínai üzlet és ott korrekt a vezető.
    Befelé menet csak "zörög", mintha visszaköszönne, kifelé menet már egyértelműen nem köszön. :)

    VálaszTörlés
  2. Na!? Úgy látszik én is ott vásároltam, ahol a Bohóc?

    VálaszTörlés
  3. Én nem vásárolok náluk, hisz vettem egy cipőt és kb 20 perc alatt szó szerint szétesett a lábamon a cipő . Visszamentem és közölték nem cserélik , mert nem ugy hordtam ahogy kell.
    Azóta kerülöm őket rendesen.

    VálaszTörlés
  4. Én is tanultam belőle egy életre...Még hogyha soha nem mond senki többé ilyen bókot...akkor se.

    VálaszTörlés
  5. Harmincegy éve minden ünnepem, díszes kimozdulásom, temetés egy fekete magassarkúban múlt el --- nem, nem unom, mert örök darab. És ha untam volna is, felénk szörnyű idők jártak... Mellette jöttek, mentek lábbelik, a kínaiakkal (a cipőkkel) néha jó tapasztalatom is volt, bizonyára véletlenül.
    Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
  6. Mit lehet tenni??? Ez a pénz világa!
    Rengeteg a rossz minőségű árú és nem mindig csak az olcsókra igaz.
    Lassan nem is lesz más mint Kínai árú és Kínai üzlet.Legközelebb már selyem kimonót veszünk!

    VálaszTörlés