Alkotói válság....
Az rettenetes, amikor egy pályázatra beküldött képedet minden jel szerint elfogadta a zsűri. De még rettenetesebb, ha kiderűl, hogy ez nem is igaz, valami tévedés folytán a képed elveszett, vagy mi, minden esetre nem szerepel a neved a meghívón. Kezdődhet a telefonálgatás, hogyha nem itt, akkor hol ? Ha nem ott, akkor merre keressem az ominózus képet.Ugyanis pont ezt a képet nem szerettem volna elveszíteni, hiszen egy álombeli régi házat ábrázol, amit mindig a kapun kívűl csodáltam meg. Ezért is a furcsa perspektíva....
Aztán megtalálod a képed, a földön ücsörög néhány másik számkivetettel...boldogság, hogy megvan. Már nem is érdekel a szervezők mentegetőzése, hogy ki követte el a tárgyi tévedést...és hogy pedig...ámbár.
Boldogan cipeled haza kedvenc képedet, vissza a zongora főlé...Az a régi ház...
Minden rosszban van valami jó és fordítva is igaz.Legalább meg van és te gyönyörködhetsz benne. most már mi is mert megmutattad, köszönöm.
VálaszTörlésKéped sugározza a béke, a nyugalom, a biztonság érzetét....,
VálaszTörléss akkor itt ez a világ, a maga rohanó nemtörődömségével,s nehéz az álmainkat áttenni e világra....
Köszi lányok...de azért az alkotói válság még gyötör...
VálaszTörlésNe gyötörjön az alkotói válság....el jő majd a pillanat... és tudni fogod mit szeretnél...
VálaszTörlésJártam hasonlóképp párszor, más ügyekben. Lényeg a lényeg, rajta kellett volna lennem bizonyos névjegyzéken és mégsem voltam rajta.
VálaszTörlésMost viszont már lehet hogy rajta vagyok egyen? :))
Vera!Bár már tudnám, mit szeretnék!Talán nem is akartam azt a zsűrizést...Bohóc, melyik névjegyzékra gondolsz? Csak nem???
VálaszTörlésCsak de. Arra. De nem izgat. :)
VálaszTörlésTán mindegyikőnk lelkében él egy kicsiny, régi ház. Legalább is a nem legifjabb generációkéban.
VálaszTörlésEz nem AZ a régi ház ám....
VálaszTörlés