2011. október 14.

Alkotói válság....

Az rettenetes, amikor egy pályázatra beküldött képedet minden jel szerint elfogadta a zsűri. De még rettenetesebb, ha kiderűl, hogy ez nem is igaz, valami tévedés folytán a képed elveszett, vagy mi, minden esetre nem szerepel a neved a meghívón. Kezdődhet a telefonálgatás, hogyha nem itt, akkor hol ? Ha nem ott, akkor merre keressem az ominózus képet.Ugyanis pont ezt a képet nem szerettem volna elveszíteni, hiszen egy álombeli régi házat ábrázol, amit mindig a kapun kívűl csodáltam meg. Ezért is a furcsa perspektíva....
Aztán megtalálod a képed, a földön ücsörög néhány másik számkivetettel...boldogság, hogy megvan. Már nem is érdekel a szervezők mentegetőzése, hogy ki követte el a tárgyi tévedést...és hogy pedig...ámbár.
Boldogan cipeled haza kedvenc képedet, vissza a zongora főlé...Az a régi ház... 

9 megjegyzés:

  1. Minden rosszban van valami jó és fordítva is igaz.Legalább meg van és te gyönyörködhetsz benne. most már mi is mert megmutattad, köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Képed sugározza a béke, a nyugalom, a biztonság érzetét....,
    s akkor itt ez a világ, a maga rohanó nemtörődömségével,s nehéz az álmainkat áttenni e világra....

    VálaszTörlés
  3. Köszi lányok...de azért az alkotói válság még gyötör...

    VálaszTörlés
  4. Ne gyötörjön az alkotói válság....el jő majd a pillanat... és tudni fogod mit szeretnél...

    VálaszTörlés
  5. Jártam hasonlóképp párszor, más ügyekben. Lényeg a lényeg, rajta kellett volna lennem bizonyos névjegyzéken és mégsem voltam rajta.
    Most viszont már lehet hogy rajta vagyok egyen? :))

    VálaszTörlés
  6. Vera!Bár már tudnám, mit szeretnék!Talán nem is akartam azt a zsűrizést...Bohóc, melyik névjegyzékra gondolsz? Csak nem???

    VálaszTörlés
  7. Csak de. Arra. De nem izgat. :)

    VálaszTörlés
  8. Tán mindegyikőnk lelkében él egy kicsiny, régi ház. Legalább is a nem legifjabb generációkéban.

    VálaszTörlés