Nézzétek a vadgesztenyefát !

Én mondom, példát vehetnénk róla...Áll a nagyforgalmú 10-es  út egyik éles kanyarában, néhány társával együtt. Szívja a kipufogógázt, valaha dús lombját a szeptemberi szél cibálja, barnuló levelei lassan, pörögve hullanak alá....ősz van.

Jó kis pesszimista gondolatok járnak a fejemben, nem sok kedvem van, amikor kinézek az autó ablakán, és nem hiszek a szememnek ! A négy fa közül egyik, fittyet hányva a naptárnak, a kipufogógáznak, a szélnek, gyönyörűen virágba borult!
Ágain vidáman integetnek a krémszínű, bolyhos virágok, mint megannyi fehér gyertya. Mellettük ott csúfoskodnak az elszáradt, zörgő falevelek, és ott mosolynak az üdezöld , tüskés kis termések, a földön, a fűben pedig már a héjából kivetkőző barna kis gesztenyék...

Lenyűgöző látvány ! Nőtársaim! Nézzétek! Nincs vége a világnak, ha az évek egy kicsit elszálltak is....Hiszen van másod- talán még harmadvirágzás is...Csak meg kell becsülnünk.
Közben a nap is kisütött, és a fa ott pompázott a napsütésben.
Alig tudtam ott hagyni a látványt, csak férjem morcogása térített magamhoz, miszerint elég már a fényképezésből.
Most valahogy ez sem hozott ki a sodromból.
Vajon miért?