Az örök fiatalság titka....

Idős barátném a napokban töltötte be a 84. évét. Mit mondjak? Ahogy elnézem kevés ráncú arcát, gondozott ősz haját, mindig tip-top öltözetét, irígykedem, és csak reménykedni tudok abban, hogy TALÁN megérem én is ezt a szép kort, és TALÁN olyan jó formában leszek, mint ő.....
Amikor majd' harminc éve nyugdíjba vonult, esküszöm, semmivel sem nézett ki jobban, mint most.Talán, talán a haja lett fehérebb, de jókedve, aktivitása, szorgalma a régi...Sürög egész nap, süt-főz, a lakása ragyog, szép a kertje...Csodásan tartja magát.
Ezt el is mondtam neki a köszöntése alkalmából, amikor vittem a kis ajándékomat, és a pár szál virágot.
Eleinte mosolyogtam, amikor azt kérte, nem kell csoki, meg bonbon, mert az csak hizlal.
- De tudod, mit ? - mondta nevetve.- Egy olyan rúzst, amilyet te is használsz, szívesen elfogadnék....
Nem, nem képedtem el, egyáltalán nem tartom hiúnak, megvettem a világos rózsaszínű, gyöngyházfényű rúzst, amire olyan nagyon vágyott. Megvettem az én ízig-vérig  igazi nő barátnőmnek, és ezzel kívántam hosszú, boldog életet neki.Mint kiderült, régóta szeretett volna egy ilyen rúzst, de az üzletben restellte kérni. Kérdezem, mi az amitől az ember ilyen szép kort, ilyen ragyogó erőben megérhet. Gondolkodik, aztán kivágja őszintén:

"Barátosném"- ahogy én hívom ...

- A szerelem, a szeretet ! Anélkül nem ér semmit az  élet...- és már viharzik is befelé, kipróbálni az ajándékot.
Mondasz valamit Marcsikám - gondolom magamban, és mosolyogva elindulok hazafelé....