2011. június 6.

Levelek édesapámnak I.

Drága Apám!
Bizony hosszú volt az út, pakkokkal megrakodva, hat órás buszozás után a nagy melegben úgy döntöttem, mégsem csókolom meg a földet, amikor leszállok.Kicsit furcsa is lett volna, s biztos vagyok benne, hogy Örzse néni igencsak megnézett volna magának...Mégis.A szívem vadul kalapált, amint leszálltam a végállomáson, amely szinte szemben van a hellyel, ahol megszülettem. Igen, már csak hely, mert a házat lebontották, helyén egy nagy füves rét van most, a rét alatt folyik a Kocor vize, körülötte ferdén nőtt fák....
A kovácsműhelyt is lebontották, a helyén hatalmas szomorúfűz áll.Káldi János gyönyörű sorai  jutnak eszembe:
Itt volt a kovácsműhely....
             Tudnak rólam, és számon tartanak,
Szülőházam helyén a rét...
             Nem temetett el az Idő,
             a Felejtés.
             Őrzi szavamat (mindazt, mit
             énekeltem),
             a nyír, a nyár,
             a rétbe-vesző, vége-nincs gyalogút,
             és az is,
             a régi ég, a régi ég !



A kert helyén a  liget....
A Szentháromság szobor
Fent Alsó-Kútfő


A régi ég kéken ragyog felettem,  tűz a déli nap, de én csak állok, torkomat a sírás fojtogatja, igen, megérkeztem, itt vagyok.... össze kell szednem magamat, hogy elmúljon ez a könnyes áhitat, meg az arra járók miatt is, hiszen kiváncsian méregetnek, ki lehet ez a nő?
Jani bátyám már nagyon vár.Még Keszthelyen voltam, amikor az első telefonhívás utolért: hol vagyok, csak nincs valami baj?
Elindulok hát a házuk felé, ne kelljen már annyit várnia....Ott ül a verandán a jó öreg, botja a kezében, és feszülten lesi az utat. csak a kiskutyája ugrál körülötte. Odaérek, átöleljük egymást.
Nagy pillanat ez.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon megértelek. Nagyon!

    VálaszTörlés
  2. Könnyet csaltál a szememben, nagyon kedves és megható az írásod.Remélem a pogácsák sorsáról is írsz?

    VálaszTörlés
  3. Mindannyiunk, kik elhagytuk a szülőfalut, nevében írtál. Köszönöm.

    VálaszTörlés