Levelek édesapámnak III.

A sok élménytől, meg a vörösbortól jól beájultam este az ágyba, bár nagybátyám még beszélgetni szeretett volna, nem bírtam fennmaradni....
Reggel aztán alig vártam, hogy hogy a "tetthelyre" menjek, azaz Alsó-Kútfőbe, ahol öt éves korom óta laktunk, ahol az "igazi" gyermekkor ért utol, a barátságok, az első szerelem, aztán a zűrös kamaszkor. Hunyadi utca 47. A szívem hangosan vert, s bár tudtam, hogy a kis hófehér falú, zsuppos ház már nem létezik, hiszen átépítették, mégis úgy nyargaltam feléje, mint az őrült. Ó Istenem! Milyen kicsi, kicsi lett minden! A kertünk teraszos volt, a fölső kertből a hatalmas diófát kivágták, a középső kertben, mely akkor virágoskert volt, most mindenféle gépek állnak. És az alsó kert, ó igen!Az még a régi: most is konyhakert , gyönyörű fokhagymák, paradicsomok, paprikák pompáznak benne, és ott van a nagy árpáskörte fa is....

Ilus és Ani

A ház előtt két nő beszélget, mindkettőt felismerem: egyik a tulajdonos, feketében, a másik gyermekkori jó barátom. Ők is megismernek azonnal.Ilus zokogva meséli, nemrég temette el a fiát...
Kicsit elmélázunk, aztán vágtázok tovább. Íme itt a kút is, bár már letakarták.

Az a bizonyos kút...

Kásáék háza.

Jó anyánk hányszor küldött ide vízért bennünket ! Vittük a húzóvödröt, rajta a kötél, és vittük a hordóvödröt. A kútkáva négy oldalán négy csörlő. Leengedtük a vödröt, amely nagy csobbanással esett a vízbe.Ketten húztuk a húgommal, mert még kicsik voltunk, ketten emeltük ki, és öntöttük át a másik vödörbe a hideg, friss vizet... A kútba belenézni, közel hajolni nem volt szabad, ezt édesanyánk a lelkünkre kötötte, és mi szót fogadtunk neki.A káva mögé bújva kaptam életem első csókját, voltam vagy hat éves.("A csókok íze számban hol méz, hol áfonya..."  A vízhúzás volt nekem a nap fénypontja, hiszen közben tökéletesen beláttam a Kásáék udvarára, szemem vágyakozva kereste, hátha meglátom életem nagy szerelmét, Matyit. Néha sikerült, néha nem.Ha igen, boldog voltam nagyon.Ugye tudjátok, hogy a gyermekkori szerelmek az igaziak, a soha el nem múlóak ?
Matyi már meghalt, sőt az öccse, és az egész családja is kinn nyugszik a temetőben. Délután meglátogatom őket...