Levelek édesapámnak II.

Az új kutyus...

A Mohos....

Mosatlanul....

A virágok

Bizony, bizony a nagybátyám szemében is könnyek csillogtak, bár próbálta őket elrejteni...és én?Mint egy taknyos gyermek, úgy zokogtam.Szegény kiskutya csak nézett az okos szemeivel, ledermedt, mert hirtelen nem tudta, most örülni kell, vagy mérgesen ugatni. Új kutya, hamar megszeretett.Jani bátyám szerint már akkor elkezdett izgatottan csaholni, amikor a buszról leszálltam.

Jani öcsém.

Tudtam, hogy a mai délután a nagy beszélgetéseké lesz, leültünk a konyhában, elővettem a "hamuban sűlt" pogácsákat, került az asztalra jóféle rezi vörösbor is...ezekről azért nincs fénykép, mert mintha megállt volna az idő, csak beszéltünk, beszéltünk.Elfeledkeztem még fényképezni is, annyi mondanivalónk volt....Aztán szerencsére betoppant Jani öcsém, mert még most is ott ülnénk, és merengenénk a rég múlton.

A Kümell alja..

ellenőrzés

A Kicsiházán...

Gyermekkorom rompincéje

Végre észbe kaptunk, és irány a Kicsiháza.Itt szedtem gyermekkoromban a legszebb virágokat, itt van nagybátyám gyönyörűen művelt szőlője, bár most már csak Jani öcsém és a fiai teszik ezt, igazán kiválóan.Furcsa. Süttőn, ahol lakom, mélyen a löszbe vájt, hideg pincék után a présház mellett, egy jókora domb, az a borospince. Csak pár lépést kell lefelé menni. Nem  olyan hideg, mint a miénk otthon. Jani bátyám jó gazda módjára végigkopogtatja a hordókat, aztán sorra kóstolgatjuk a tartalmukat...Ez, vagy az emlékek megint nosztalgikus hangulatba kergetnek, majdnem elsírom magam, amint meglátom a gyönyörű tájat...A Kőmell fehér szikláival, a Mohos hatalmas fáival szinte a régi...és végre, végre megtaláltam a romot is, mely körül oly sokat kergetőztünk a húgommal....Egy pillanatra azt hiszem, hogy rosszul látok, hiszen ez a romos pince már akkor is állt, igaz, nem volt ilyen rossz állapotban. Mindegy, örültem neki....
Gyorsan eltelt a délután. Mint gyermekkoromban, újra a fáról ettem a cseresznyét, mosatlanul persze...Virágot szedtem, pipacsot, szarkalábat és búzavirágot...ahogy régen. Fülembe édesanyám szavai csengenek...Hányszor, de hányszor mondta el a gyönyörű verset : "Sétálni megy Panka a búzamezőben...."