Nem.Ez nem fedi a valóságot, ahogy kinézek az ablakon, és látom Burkus jókedvű hancúrozását a hóban....Bolond ez a kuty, nemhogy befeküdne a jó kis meleg óljába, inkább kinnt rodeózik a hóban, jégben.Aztán meglátom boldogságának okát. János, a férjem nekiállt fát aprítani, és Burkus imádattal ugrándozza körül hőn szeretett gazdiját.János mosolyog, együtt ugrabugrálnak, boldogok.Én meg itt szép csöndesen meghalok frissen szerzett influenzámban.Kérem, kérem ki fog engem ápolni? Irigykedve nézem őket. Aztán fordul a kocka.A kapun a húgom fordul be, kezében kosár, a kosárban mennyei illatu halászlé, és pogácsa. Figyelem Burkust, ahogy megpróbálja feltűnés nélkül felderíteni a pompás illatot, de árulóvá sem akar válni, így aztán ide-oda rohangál a két ember között.
Megvagyok mentve, szép az élet, valaki végre törődik velem! Visszafekszem az ágyba, és megpróbálok keserves "betegarcot" vágni . De most valahogy nem megy.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése