Nem értem ezt a macsekot...

Les az ajtó mögül, és néha keservesen nyávog...Ezért lett a neve Nyivátka is.Mert csak áll, és nyávog keservesen. Tavaly tél elején csapódott hozzánk, úgy döntött, minket választ családjának.Etettük, vígasztaltuk, nálunk maradt.Aztán jött egy nagybajúszú, vörös kandúr, Nyivátka udvarlója, és nem tágított.Mit tehettünk?

Azóta már "unokánk" is van, el lehet képzelni a koromfekete anyuka, és a vörös, tigriscsíkos apuka egyszem magzatát: fekete alapon vörös pöttyös, zöld szemű kisbabájuk lett...Sokáig éltek zavartalan boldogságban így hármacskán, aztán a vörös kandúr eltünt. Az csemetének is nyoma veszett, csak Nyivátka maradt hűséges hozzánk. Les az ajtó mögül, és várja a fínom falatokat.És néha keservesen nyávog.Szerintem az fáj neki, hogy hűtlenül elhagyták.Amikor már jóllakott, megmutatja magát teljes valójában.Szakít megszokott óvatosságával, és megmutatja magát...Nem baj Nyivátka! Mi szeretünk!