Egy szegény kis jégészlelő panaszai....

Reggelente hét órakor indulok a Dunára, a jeget szemrevételezni....Aki még nem tudná, nagyon fontos küldetésem van.Lakhelyemen a Duna partján három km-es szakaszon én vagyok a JÉGFIGYELŐ JÁRŐR. Azám! Nem semmi feladat!Csak azért csinálom már húsz éve, mert nagyon szeretem ezt a vén folyót.Nincs két egyforma arca még akkor sem, amikor minden zúzmarába, ködbe burkolózik.Mindig más. Állok a parton a kis katonai látcsövemmel, és próbálom megsaccolni, hogy ez itten most parti jég, vagy csak a hó esett rá a vízre.Teljes szerelésemhez tartozik még egy jókora husáng is, mivel nemrég két kutya megráncigálta a nadrágszáramat.
Szóval állok a parton, megállapítva a tényállást, hogy igen, parti jég, és ha ilyen marad az időjárás, holnap talán még a jégzajlás is beindul.Nyúlok a telefonomért, hogy jelentsem, amikor a szemem megakad egy hatalmas szemétdombon, ami regnap még nem volt ott.Rongyok, használt pelenkák,konyhai hulladék förtelmes kupaca feküdt előttem elkeseritően.Dühös lettem nagyon.Hogy valaki, vagy valakik így spóroljanak a szemételszállítás költségével, hogy egyszerűen kiöntik a partra...Szégény öreg Dunánk! Mi mindent kell még elviselned ? A fűzfákat kivágják, persze derékig érő csonkot hagyva, nehogy le kelljen hajolnia annak, aki tüzelni akar vele.A parton szeméthalmaz, sörösdobozok, rossz edények hevernek....Mi lesz így veled? Valamit tenni kellene...

De hideg van, kicsit félek is, hát felsóhajtok, és bemondom a telefonba: a 1744-1741-es folyamkilométernél 01. Amúgy minden rendben.....