Más anya örülne a gyereke sikerének - mondtad.
Mindig is Indiába vágytál - mondtad.
De én féltettelek, féltelek és félteni foglak. 7000 kilométer nagyon messze van, idegen világrész, idegen emberek.
De sírok - mondom.
Hiszen örülök, de fáj - mondom.
Tudom kislányom, nincs mit tennem, járd az utadat - mondom.
Most nézem a fényképeket, az első születésnapod idegenben.
Látom a munkatársaid kedves arcát, mosolyognak, szeretnek...
A tortákat.Jé, kettőt is kaptál? A mosolyodat. Biztosan boldog vagy.Remélem...
Nehéz megérteni annak az embernek, aki nincs ilyen helyzetbe...anno rettegve figyeltem az eseményeket, hogy is alakul, mert a fiam aktív versenyző volt, járta az országot .Külföldön is volt több helyen, de akkoriba nem tudott nyelveket, így nem tartottam attól hogy elrabolják a szívét.
VálaszTörlésMár csak hogy az országa messze megy megy tőlünk, már attól is féltem...nagyot változott a világ,és sajnos mi öregek itthon maradunk magunkra hagyva...Élik a külön kis életüket... Nem gondoltam volna soha, hogy egyszer mi is beállunk azok táborába, akiknek a gyerekei külföldön kezdik, élik az életüket...A fiunknak is a fele lába kint van... az unoka kint kezdte az egyetemet... Nem könnyű...
MEGÉRTELEK...... Boldog szülinapot a lánykádnak!
Köszi Vera, átadom !
TörlésAz enyém épp ma jött meg másfél év után Amerikából. Egy-két hónapra tervezi az itthon létet, és röppen tovább. Tényleg nem árt, ha van az embernek némi humora...:)))
TörlésNővérem külföldre ment férjhez, mindig azt az egy hónapot vártuk, amikor hazalátogat a gyerekeivel...
VálaszTörlésVárakozás volt az egész élet, s a kis idő együtt, mint egy jól-rosszul megtömött mikulászacskó, mindent beletömtünk...
A fájó, hogy lassan mindenki természetesnek veszi, hogy külföldre megy élni. Sok gyermek szülőjétől hallom, minden reményük, hogy a gyermekeik majd külföldön érvényesülnek. Ha már eleve ez a hozzáállás és elvárás, akkor nem csoda.
VálaszTörlés