2017. november 3.

Ki korán kel...

...Barbarát nyer. Amióta megvolt az óraátállítás, már nem három és fél, hanem négy és fél az időeltolódás India és köztünk. Ezért aztán kitaláltam, ha hajnali háromkor felkelek, gond nélkül tudok az én kicsikémmel beszélgetni a chaton.Akkor van őnáluk fél nyolc, és már kocsiban ülve a munkahelye felé tart.
Olyan csodásan tiszta a hangminőség, mintha nem is 7000 kilométer távolságból beszélnénk egymással. Mintha csak szemben ülne velem, és úgy beszélgetnénk. Szeretem ezeket a reggeleket.Ilyenkor mesél, mesél...
Én pedig kezet tudnék csókolni annak, aki ezt az egészet felfedezte, megalkotta...hiszen mennyit kellene fizetnünk, ha mindezt telefonon próbálnánk elintézni.
Most azért kicsit nyűgös vagyok, mert ismerjük be, hajnali háromkor fordulnak a másik oldalukra az emberek.
Mégis boldog vagyok, mert hallottam a hangját, és tudom, hogy jól van. 
Van azért némi hátránya a dolognak...Még nem jöttem rá, miért, de ha kép van, akkor nincsen hang, és fordítva.Tehát kép nélkül beszélgetünk, de nem is bánom. Legalább nem látja, ha könnyes a szemem...

2 megjegyzés:

  1. Gondolom nagyon nehéz lehet...mennyi idő telik el, hogy újra ölelheted?Régóta ki van?7000 ezer km nem kevés...
    Sajnálok minden szülőt, és persze már magamat is előre, ha a menyem nem ragaszkodna annyira az anyához, már az enyémek is kint lennének mind.a fiam menni akar... még van feladata itthon és ez addig reményt is ad... hátha meggondolja...
    A foglalkozása meg csak itthon ér valamit...

    VálaszTörlés
  2. Karácsonyra hazajön...már nagyon várom!

    VálaszTörlés