Az úgy történt, hogy a Fecó nevű festő fenn lógott a világítóablak párkányán, a lépcsők felett úgy három méterre...
Aggodalmam határtalan volt, ahogy elnéztem a cirkuszi mutatványnak is beillő manővert, amint a párkányon billegve igyekszik lesimítózni a falat.
Mondom, felfelé néztem, előre nem.Így történt, hogy nem vettem észre a hatalmas pallót az orrom előtt, és teljes erővel beleszaladtam az élébe. A szemüvegem elrepült, a seb vérezni kezdett, én persze jajveszékeltem, a Feri meg majdnem leesett az ijedtségtől.
Íme az eredmény...Most már jobb egy kicsit, ámbár jobb, ha reggel a rorátéról körbe jövök haza, mert ha meglát a kedvenc szomszédom, senki nem mossa le rólam a gyalázatot, miszerint biztosan az uram vert el...Magyarázkodhatnék aztán, úgyis hiába lenne minden.
Az ő olvasatában ugyanis pénz számolva, asszony verve jó...
"...a lépcsőnek estem"...magyarázatnak annyi is elég lett volna...:-)
VálaszTörlésnem, nem a lépcsőnek, hanem a festő pallójának...és fölfelé ! Hogy hogyan csináltam?
VálaszTörlésEz a baj ezekkel a mesteremberekkel! Bárhol, bármilyen testhelyzetben képesek lógni!
VálaszTörlésGyógyulást neked mihamarább!
Gyógyulást Neked, ne haragudj, de a történet engem megmosolyogtatott. Nem kárörvendőn, erről biztosítalak, de mind járunk így egyszer-egyszer.
VálaszTörlésén is mosolygok a saját balfékségemen...
VálaszTörlésRemélem jobban vagy már... és szerencse hogy " ennyivel" megúsztad, mert nagyobb baj is történhetett volna..
VálaszTörlésMIlyen jó szomszédod van..........
+!
VálaszTörlésJobbulást! Az igazi szépség 'bévül vagyon'.
Bertalan