Nehéz napok...

Tegnap rossz napom volt. Nagyon. Édesanyám születésnapja december 10.-e, és hát elméláztam újra, meg újra, hogyan is volt ez? 
Az utolsó napra gondoltam, arra, amikor elköltözött. Úgy megszerveztem...tudtuk, tudtuk, hogy pár nap csak az egész. A gondozónő biztosított arról, hogy azonnal szól, ha úgy látja...szólt is. Mivel busszal utaztam le, elkéstem. 
Feküdt az ágyon két agyondolgozott keze szépen mellette, most olyan kicsinek, és védtelennek tűnt. Feje kissé félrehajtva, szeme behúnyva , mintha csak aludna. Két testvérem ott zokogott fölötte, és én csak álltam. Mama, hát nem vártál meg ?
Hiszen minden nap itt ültem melletted, a szentolvasót imádkozva , reménykedve hogy mégis csak jóra fordul minden... újra együtt nevetünk majd a bolondságaimon, és Te újra rám szólsz majd:
- Annus miért nem fésülködtél meg rendesen? Miért ilyen vörös a hajad ? És a szoknyád? Túl rövid,  nem gondolod?
Ilyenekkel szekáltál általában, és most mit nem adnék érte, ha újra hallanám ezeket.
De nem. Feküdtél csendesen, és többé nem szóltál. Se jót, se rosszat...

Ennek már öt hosszú éve. Azóta is...Mindig. Örökké... Nagyon hiányzol Mama !