Rémület a Kisvasút utcában...

A virágos kerten halk suttogás suhan át. Talán a szél kóborol? Talán a virágok sóhaját viszi tovább...
- Hallottátok ? - kérdezi a jól értesült pillangóvirág. - Holnap nehéz napunk lesz...
- Ugyan már miért?- kérdez rá nyűgösen az orgona.- Hiszen olyan szép az idő !
- Nem tudod ?  Fűnyírás lesz ! - mondja a pillevirág.
- Szent szarkaláb ! - sóhajt fel a körömvirág  - A többiek tudják, hogy ez csak egy népies kiszólás , de megszólal a szarkaláb is:
- Akkor jön a Jancsi papa a brümmögővel, felteszi a semmit nem látó szemüvegét, és v-é-é-günk van...
- Engem nem fog bántani- mondja önelégülten a dísznapraforgó- én vagyok a Babóca virága, és Dani szeret engem.
- Ugyan már !- replikázik a beképzelt liliom - Dani már rég nem olvas Babócát...
- Jajjjaj...- sopánkodik az amúgy szerény margaréta - belőlem mindig le szokott kaszálni egyet- kettőt...
- Jut is marad is - legyint a hamis ciprus - de rám nagyon haragszik, mert mindenhol kikeltek a magok, és tele van velem a kert.
- Így sopánkodnak, szomorkodnak, amikor egy kis cinke ráröppen az ágra.
- Jó hírem van !- csipogja. Nem lesz fűnyírás! Elfogyott a damil !
- Az meg milyen virág ? - kérdi a dália - talán valami rokonom?
- Jaj, de buta vagy !- mondja a kerti búzavirág - az nem virág, hanem azzal vágja a füvet a gépe...
- De jó ! Akkor talán megmenekülünk, mert holnapután már itthon lesz Panni mama, és majd mögéje áll, és majd mondja, hogy ezt ne, ezt se, meg ezt se...-ujjong a citromfű.
Mindenki boldog, csak Panni mama ráncolja a homlokát.
- Na mennyibe fog ez megint kerülni?- dünnyögi.
Aztán kimondja a végítéletet.
- Papa, holnap vegyél damilt, de ne kaszáljál, majd csak csütörtökön, ha megjöttem.
Jancsi papa nem bánja, a virágok boldogok, itt a vége fuss el véle...