Van egy álmom.

Van egy álmom...nem nagy ügy, mégis szinte kivitelezhetetlen.
A rezi plébániahivatalt, mivel összeroskadás határán állt, felújították...
S mivel, mint annyi helyen, a szülőfalumba is távolról jár ki a plébános, a házból, gyerekkorom szép emlékéből turistaház lett. Gyönyörű, tágas, olcsó ...
Már látom, ahogy az udvarán ülve emlékezem festegetés közben, szívom a finom, balzsamos levegőt, és szinte hallom édesanyám hangját, ahogy a kertből átkiabál a patak tulsó oldalára, ahol a mi házunk áll : Anus ! Felteheted melegedni a levest ! 

Itt volt ugyanis édesanyánk munkahelye, az öreg esperes úr , nyugodjék békében , mellett volt mindes: kislány korától szolgálójány, ahogy ő mondta, később szakácsné, kertész, takarítónő, mikor mi kellet
De szerettem ezt a helyet ! Az öreg fenyők akkor még kisebbek voltak, a patakig nyúló lankás kertben gyönyörű virágok , szép zöldségeskert pompázott édesanyánk keze nyomán.
Ahogy nézegetem a képeket, felfedezem, hogy egyiken ott van a házunk is, amelyben laktunk. Persze akkor még zsúpfedeles kis vályogház volt, hófehérre meszelve, alul takaros, sötétkék csíkkal...
Van egy álmom...nem nagy ügy, mégis szinte kivitelezhetetlen.
Ülök a suttogó fenyőfák alatt, és festek.
Ma megtervezem...és ha Isten is úgy akarja, megteszem.