2013. május 1.

Kibékülés...

Kétség kívűl sokat veszekedtem vele mostanság...Hát hogyne ! Bár nem tehetett róla, az összes kandur a mi kertünkben tobzódott, és Nyivátkát hajszolták, lévén egyszem lány a környéken.
Én is elkezdtem hajkurászni. Ha megláttam elzavartam, nem is értette igazán, hogy mi a bűne. Csak nézett rám esengve, aztán futott, amikor látta, hogy mérges vagyok.
El is tűnt egy időre a szemünk elől.
Az előbb, ahogy locsolgatok, érzem, valaki néz. Nyivátka az. Igen rossz állapotban, girhesen üldögél, és engem néz. Ahogy szemben ül, látom, hogy mellei csüggedten lógnak...aha, szoptatsz szegénykém, ugrik be eltűnésének oka.
Tekintetünk találkozik, és a játszma el van veszve. Nagyon megsajnálom...
- Itt várj - mondom neki.- azonnal hozom a parízert.
Félénken, de kitartóan vár. Nem ront neki az ételnek, hanem hosszan, kacskaringós nyávogással megköszöni...
Szent a béke.

5 megjegyzés:

  1. ISMERŐS! A játszma mindig el van vesztve, elég, ha csak ránk néznek. :)))

    Hiába, aki dorombol, annak minden megadatik. :)

    VálaszTörlés
  2. Nem is értem....miért is zavartad?
    Hangosan nem szólhatok annyira fél a mi cicánk....pedig bántva se volt sose Akkor most lesz sok cicátok????

    VálaszTörlés
  3. Nem szeretném...allergiám van a macskaszőrre. Vagy ezt még nem is írtam?

    VálaszTörlés
  4. Na az más. Nem irtad, vagy én emlékszem rá... Kicsit furcsáltam, mert ""nem ilyenek ismerlek""""". Bocsánat ..

    VálaszTörlés
  5. "ÉN nem emlékszem rá"""""""igy van a mondatom.

    VálaszTörlés