Most romokban az udvarunk, igaz a konyhámba végre besüt az áldott napsugár.
2013. március 3.
Isten veletek nyírfák....
Beteljesült a sorsuk...Az évenkénti nyesegetések sem segítettek, már-már életveszélyesek voltak hatalmas méretükkel, meg kellett válnunk tőlük.
Most romokban az udvarunk, igaz a konyhámba végre besüt az áldott napsugár.
Mégis. Nagyon sajnáljuk a nyírfákat, hiszen életünk tanúi voltak majd' negyven éven át...Jóban, rosszban.
Most romokban az udvarunk, igaz a konyhámba végre besüt az áldott napsugár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megértelek, nálunk is minden fának megvan a maga története, még most is sokszor eszembe jut a lila akác, melyet egy kis edényben hoztunk magunkkal, mikor a házba beköltöztünk, pár évvel ezelőtt, cserélték a vízvezeték csöveket, útba volt nekik, így csak egyszerűen kidobták és még több növényt a kis parkomból, ha odahaza lettünk volna, megmenthettük volna, végén derült ki, hogy a munkálatokat el lehetett volna végezni pusztítás nélkül is.
VálaszTörlésMost jó kopasz az udvarunk, de a szomszédok megnyugodhatnak: nem lesz tele az udvaruk nyírfalevéllel...
VálaszTörlésÉn mindig úgy temetem a fákat, mint azokat az embereket, akiket tisztelek és szeretek. Tudom, hogy sok gondot okozhat a túlzott növekedése, de neki is csak ez az egy élete volt.
VálaszTörlésÖlellek. Magdi