2013. február 24.

Egy régi régi kép...

Lomoltunk a szülői házban, mi hárman. Nem volt túl jó kedvünk, az igaz.Kinek van ilyenkor? Csak akkor tört ki a nevetés, amikor ezt a képet megtaláltuk...
Mi hárman....A húgom a szokott komolyságával, az öcskös bájos gyerekarcával, és persze én, itt is mosolyogva...Emlékszem, egy vándorfestő kereste meg édesanyánkat, és ajánlotta fel a szolgálatait. Három különböző fényképből hozta össze ezt a képet, s ahogy nézem, fodros tüllruhát kanyarított ránk, hiszen ez az alkotói szabadság..
Emlékszem, édesanyánk sokáig alkudozott a festővel az árat illetően, hiszen meg kellett gondolnia minden fillért, aztán megállapodtak.
Mi hárman...finnyogtunk, röhögcséltünk amikor megláttuk a "művet"., de édesanyánk féltő gonddal megtörölgette, és a legelőkelőbb helyre tette , hogy mindenki jól láthassa.
Most én is megtörölgetem, és keresem a helyet neki. 
Ott, ahol mindenki jól láthatja... 

3 megjegyzés:

  1. Én tudom Panni, milyen jól esik rábukkanni egy ilyen emlékre, volt már részem benne, független attól, hogy valamikor nevettél rajta, ma kincset érő.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon-nagyon lélekmelengető dolog lehet ilyen kincsre bukkanni! :) És azt meg elhiszem, hogy milyen nagy értékkel bír a szemedben! Tedd nagyon szép helyre! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó! Igazi kincs, megérdemli a kiemelt helyet. :))

    VálaszTörlés