Párosan szép az inflenza...

Férjem a hálóban, én a nappaliban nyögök. Versenyt köhögünk, szédelgünk a láztól, nincs mese, fel kell keresnünk a háziorvosunkat.
A doktor néni meghallgatja a szörcsögő hangokat, amik a tüdőmből jönnek, és csóválja a fejét.
- Ugye , ugye... mert nem jöttek beoltatni magukat. - mondja rosszallóan.
- De mi be lettünk oltva még novemberben - mentegetőzöm.
- Aha - mondja szűkszavúan, és szigorúan megkérdezi:
- Vitamin ?Gyümölcs? Esznek gyümölcsöt?
- Már hogyne ennénk...és akkor még nem beszélek az 1200 milligramos, lassan felszívódó, mindenható C-vitaminról, amit naponta szedünk, férjem az én parancsomra.
Antibiotikum nekem, a férjemnek szintén, de valami más nevű, lázcsillapító, és jó tanács:
- Pihenjenek sokat, és teázzanak.
Hazatámolygunk, elterülünk, és arra gondolunk, hogy megérte...
Hiszen Dani négy napig velünk volt. Ő hála Istennek már jól van...