Egy régi régi kép...
Lomoltunk a szülői házban, mi hárman. Nem volt túl jó kedvünk, az igaz.Kinek van ilyenkor? Csak akkor tört ki a nevetés, amikor ezt a képet megtaláltuk...
Mi hárman....A húgom a szokott komolyságával, az öcskös bájos gyerekarcával, és persze én, itt is mosolyogva...Emlékszem, egy vándorfestő kereste meg édesanyánkat, és ajánlotta fel a szolgálatait. Három különböző fényképből hozta össze ezt a képet, s ahogy nézem, fodros tüllruhát kanyarított ránk, hiszen ez az alkotói szabadság..
Emlékszem, édesanyánk sokáig alkudozott a festővel az árat illetően, hiszen meg kellett gondolnia minden fillért, aztán megállapodtak.
Mi hárman...finnyogtunk, röhögcséltünk amikor megláttuk a "művet"., de édesanyánk féltő gonddal megtörölgette, és a legelőkelőbb helyre tette , hogy mindenki jól láthassa.
Most én is megtörölgetem, és keresem a helyet neki.
Ott, ahol mindenki jól láthatja...
Én tudom Panni, milyen jól esik rábukkanni egy ilyen emlékre, volt már részem benne, független attól, hogy valamikor nevettél rajta, ma kincset érő.
VálaszTörlésNagyon-nagyon lélekmelengető dolog lehet ilyen kincsre bukkanni! :) És azt meg elhiszem, hogy milyen nagy értékkel bír a szemedben! Tedd nagyon szép helyre! :)
VálaszTörlésNagyon jó! Igazi kincs, megérdemli a kiemelt helyet. :))
VálaszTörlés