A csoki miatt volt minden, vagyis az ebéd előtti csokievés miatt. Kezében tartja a kis kinderszerelet, szeme könyörögve mosolyog, és már bontaná is.
Persze, hajlíthatatlan vagyok, hiszen ismerem őkelmét, a csokika az evés rovására menne. Újra és újra nemet kell mondanom. Az ő türelme fogy el hamarabb, a földre feküdve, durcásan elnémul.
Hagyom. Várok, kétségek között vergődve, vajon mi lesz a "harc" vége. Egyszerre csak felugrik, és kezében tartva a megnyomorított, félig elolvadt csokit , mérges, szigorú arcot vágva így szól :
- Tessék. EZ a tiétek...- azzal átnyújtja szomorúságának tárgyát.
De a szeme már mosolyog.
Van ilyen...
VálaszTörlésKöszönöm hogy megosztottad velünk.... Hát igen...... Nem felejtettem el, de most felidéztük, amikor az én unokám is megcsinálta ugyanezt és hasonlókat... Pont itt voltak... Most Ádám már 15 éves...
VálaszTörlésMajd el nővi.
Ez a Királyfi...., a csoki tehet róla...
VálaszTörlésAnnaliz! Itt válaszolok neked.
Magról nem lehet nevelni gránátalmafát, tősarj vagy ágacska kell a dugványozáshoz.
Itt elég jól leírják....
http://greenteamtv.hu/2012/02/07/hodolat-a-granatalmanak/
Drága Annaliz!
VálaszTörlésNagyon szép királyfi a te unokád:)
Szívből gratulálok a nagymamasághoz.
Kicsit irigyellek is mindezért:)
Ölellek. Magdi
Drága Annaliz!
VálaszTörlésNagyon szép királyfi a te unokád:)
Szívből gratulálok a nagymamasághoz.
Kicsit irigyellek is mindezért:)
Ölellek. Magdi