Öreg cserép....

Kavargatom a paradicsomot a tűzhelynél, csodás paradicsomillat lengedez a konyhában. Milyen jó lesz ez majd télen, ha mondjuk egy jó kis paradicsomos káposztát, vagy töltött paprikát ennék...így ábrándozok, jó érzéssel tölt el a gondolat, és elégedettséggel.
Boldogságom nem tart sokáig, kopognak az ajtón. Hátra sem nézek, úgy szólok, hiszen így kopogni csak egyetlen ember tud, férjem jóbarátja, cimborája az, a szomszéd Jani...
- Bújj be, mindjárt végzek ezzel a parival, aztán majd beszélünk.
Tisztességgel megáll a konyha ajtajában, és csak annyit mond.
- Sietek, az urad azt mondta, tud nekem adni öreg, használt cserepet...Kellene pár darab a kemencéhez...
- Én nem tudom, de mindjárt jön....ülj le addig.- invitálom kedvesen.
Leülne, de megjelenik a garázsajtóban az én uram, arcán széles vigyor.
- Szia Koma, hát jöttem az öreg cserépért, ahogy megbeszéltük. Mennyit kérsz érte ?
- Odaadom én neked ingyen is édes egykomám - mondja az én uram.- Csak vigye már el valaki a házamtól....
- Akkor megnézhetném ?- kérdi gyanútlanul a szomszéd.
- Meg hát  - feleli az álnok-  hiszen ott áll előtted , ni ! - azzal rám mutat. 
- Hiszen mondtam, hogy van !
Ekkor aztán már menekült is ki, mert kezemben a főzőkanállal mentem feléje.
A szomszédnak akkor esett le a tantusz. Meg nekem is.
Ugyanis a tisztességes, lánykori nevem Cserép Anna....