Zajlik az élet, meg a Duna....

Haj, haj...jó hideg van. Nehéz kievickélni a meleg ágyikóból, de muszáj....Amint kivilágosodik, felveszem a több réteg ruhát, és hét óra felé irány a part.

Begorombult a tél. A fatelepen, ahol átjárok, a jó öreg őrzőkutya, Kira ül csak...Nem bánt, de azért tisztességből kicsit megugat...már összebarátkoztunk.

A parton aztán elképedve látom, hogy megint emelkedett a zajlás %-a, úgy 60-ra saccolom, de már állójég is képződött az öbölben.Most résen kell lenni a jégészlelőknek, hiszen naponta változik a jéghelyzet. Lábam alatt ropog a hó, nem messze tőlem felbőg egy motorfűrész...ettől mindig ideges leszek. Nézem a megszokott fáimat, pontosabban a helyüket. Hát ! Szép munkát végeztek megint. A levágott csonkok úgy deréktájt érnek, és szomorú látványt nyújtanak.Ezt az utóbbit nemrég vághatták ki.

Lejelentem a jeget Győrnek, aztán még készítek egy fotót, magamról....és a Dunáról. Egy jó vastag fűzfa mellett állok. Remélem, holnap is itt találom.