2012. február 7.
Torlódik....
Torlódik a jég. A zajlás már 80 %-os. Hatalmas jégtáblák úsznak, recsegve-ropogva ütköznek, sustorgó, fura hangok jönnek felém. Kharon ladikja jut eszembe, annyira ijesztő....erről pedig a halál. Holnap búcsúztatjuk volt kolléganőmet Klárit, akivel tíz éven keresztül szemben ültünk egymással, megosztva mindent, a jót, a rosszat, az örömöt, a bánatot, a jó falatokat, az emlékeket, mindent.
Nehéz a szívem, baktatok a hóban, és rá gondolok...meg a mulasztásaimra.Megint elment egy szívemnek kedves ember ...
Lassan, nyögve beúszik a vasúti sinekre egy hosszú tehervonat. A piros mozdony vidám színe kicsit megvígasztal. A vonat olyan lassan megy, hogy felugorhatnék rá menet közben, és elmennék...hová is?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jó hogy hozod a képeket, mert mostanság nem járok a Duna felé. Pedig megnézném!
VálaszTörlésBúcsúzni való az idő, most könnyű magányt találni.
Sajnos egyre több az ilyen búcsú, egyre többen távoznak az életemből:(
VálaszTörlésJók a képek Pannika!
VálaszTörlésA bucsu mindig fáj de a fájdalom olyan mint a tél, hamar elmullik ha jő a tavasz.
Pár hét és itt a tavasz.Fel a fejjel.
Zoltán
Ó Zolikám! Bárcsak igazad lenne!
VálaszTörlés