Rossz szomszédság török átok.....

Ha neveket kellene adnom nekik, csak így hívnám őket:


- Fakopács - állandóan fúr, farag, kopácsol. Mindegy neki, reggel hat óra, délután három, vagy este hat.Az is mindegy, hétköznap, szombat, vagy vasárnap... sokat bosszant bennünket.Visít a fúró, sivít a csiszoló, kopog a kalapács...csak azt tudnám, mit szerkeszt már hónapok óta.


- Nótás kedvű - nagyon szereti a zenét, főleg a régi slágereket.Nem lenne baj, ha ezt a kedvtelését nem akarná mindenáron a szomszédokra is ráerőltetni. Teljes hangerőn szól a zenegépe, és ha te éppen csöndre vágynál, nem érdekli.Bömböl tovább a hej de rutyutyu.


- Égető - ő nagyon rossz fajta. Ugyanis minden, a ház körül fellelhető műanyagot nemes egyszerűséggel a kazánba dob, jó kis büdös levegőt előállítva ezzel, ami elől csak bemenekülni lehet...hiába a szép kis virágoskerted, a kéményből időnként vastag, szürke, büdös füst kavarog. Volt már, hogy szóltunk neki.A válasza nagyon egyszerű, és kézenfekvő volt: - hát valahol csak el kell égetni - mondta vállvonogatva. Akkor már elő sem hozakodtam neki a szelektív hulladéktárolóval.


- Klopfoló - eleinte azt hittük, a rántani való húst készíti elő, de aztán rájöttünk, hogy ennyi hús a világon nincs...szőnyeget  porol talán. De ilyen sűrűn?Még nem jártam utána.


- Macskagyűjtő - neki köszönhetjük Nyivátkát is...még nem számoltam meg, hány cica rohangál az udvarán, de tíz biztosan, hiszen minden szaporulatot megtart. A macsekok gyakran jönnek át hozzánk, mióta Burkus kutyánk eltávozott az örök vadászmezőkre, nem félnek semmitől.Nagy virágágyás rongálók.


Még a legjobb a szembe szomszédom, akiknél megtalálható jó pár kecske, birka,  legkevésbbé a túlról jövő hangok zavarnak. Be-e-e-e.....